Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szőrápolás

 

 

 

Ápolás

 


 

 

 

 "Aki nem tudja, milyen ízű a szappan, még sosem fürdetett meg egy kutyát."

 

 

 

 

 

A rendszeres szőrápolásra a legtöbb kutyának szüksége van, különösen a hosszú szőrű fajtáknál. A szőrápolásnak azonban nem csak kozmetikai célja van, ilyenkor lehet bolhák vagy más élősködők után kutatni. Az is kiderül, hogy séta közben megsérült-e a kutya bőre, vagy van-e tüske benne. Az ápolás a gazda és az állat közötti kapcsolat fenntartásának is része, kellemes és megnyugtató a kutya számára. Azok a kutyák, amelyeket kiskoruktól hozzászoktattak a nyíráshoz, gyorsan megnyugszanak, és élvezik ezt a tevékenységet. Természetesen a gazdinak is könnyebb egy együttműködő kutyával foglalkozni, mint egy nyugtalan állattal. Mindezek mellett ez fontos része a kutya idomításának is: azzal, hogy kényszerítjük a kutyát arra, hogy nyugodt maradjon nyírás közben, érzékeltetjük dominanciánkat felette. A kölyökkutya esetében elegendő egy egyszerű kefével és fésűvel - az ennél komolyabb ápolás ráér akkor, amikor már kicsit idősebb. A hosszú szőrűeket mindennap ápolni kell, hogy szőrük ne gubancolódjon. Az összegubancolódott szőrzet fájdalmat is okozhat kutyánknak. 

   

Rendszeres ápolás

 

 A kutyák ápolási igénye fajtáról fajtára változik, de az alapok azonosak. A walesi corgiknak és más rövid szőrű fajtáknak sűrű szőrréteg simul közvetlenül a bőrre, ami jól szigetel és vízálló is. E réteg felett van még egy vastag, egyenes szálú szőrszálakból álló réteg is, amit nem kell rendszeresen kezelni, mint sok más fajtáét, viszont elég gyakran hullik, amitől a gazda és a lakás is tele lesz szőrszállal. Ha naponta keféljük a szőrét, ez elkerülhető. Kemény sörtéjű kefét használjunk az egész testfelületen, vigyázva a fejnél és a pofánál. Az egész művelet kb. tíz perc. A sima szőrű kutyák kevés gondozást igényelnek, de szőrzetük lehet, hogy nem biztosít megfelelő védelmet a hideg ellen, így csak hetente kell kikefélni. Néhány sima szőrű fajtánál - mint a dán dog és a dobermann - előfordul, hogy testük állandó nyomás alatt lévő pontjain - a könyök és a térd - a szőr benő a bőrbe. Ezeket a részeket balzsammal kell kezelni, hogy a szőr megpuhuljon. A durva szőrű kutyák nem úgy hullajtják szőrüket, mint a rövid szőrű rokonaik, de hathavonta, esetleg hamarabb, ezek is levedlenek, ekkor szőrük nagy csomókban jön ki - főleg ha nem ápolták rendszeresen. A terrierek és a hasonló drótszőrűek számára előnyös a napi átkefélés, mert így megelőzhető, hogy szőrük gubancossá váljon. Kemény sörtéjű kefét és fésűt használjunk, amivel minden szőrcsomót kibonthatunk, s emellett rendszeresen nyírni is kell a kutyát, amit lehetőleg szakképzett kutyakozmetikussal végeztessük. A selymes szőrű fajták - mint a King Charles spániel és az Ír szetter - ugyanazt a gondozást igénylik, mint a durva szőrű fajták, de ne használjunk túl kemény kefét. Bundájuk nagyon nehézzé válhat, ezért évente egy-két alkalommal meg kell nyírni őket. A hosszú szőrű fajták rendben tartása a legidőigényesebb, viszont élvezet őket ápolni. Az olyan fajtákat, mint az afgán agár vagy a yorkshire terrier, napi, alapos gondozásra van szükségük. Ehhez használjunk simítókefét, hajkefét és széles fogú kefét a lábak hátsó részén található csimbókok kifésülésére. Vigyázzunk arra, hogy ne keféljük vagy húzzuk meg túl erősen a szőrt, nehogy megsértsük a kutyát. Helyezzük a kutyát az asztalra. Bár az ápolás a földön is elvégezhető, a kutya ezt a helyet a játékkal hozza összefüggésbe, ezért nem biztos, hogy nyugton tudjuk tartani. Meg kell szokniuk, már kölyökkoruktól, hogy mindig nyugodtak maradjanak, akár nyírásnál, akár állatorvosi kezelésről van szó. Karoljuk át a kutya szügyét és vállát, hogy egyhelyben maradjon, aztán vagy kutyakesztyűvel, vagy gumikefével keféljük le a testét a nyak hátsó részétől elindulva a test két oldala felé haladva, majd a hátsó lábak között és a has tájékán, hogy a kihullott szőrzetet eltávolítsuk. Figyeljünk arra, hogy a kutyák tappancsa, de különösen a farkuk és a végbélkörnyékük érzékeny az érintésre. Beszéljünk a kutyához, főleg amikor a fejét és a pofáját ápoljuk - aztán a végén jutalmazzuk meg.

 

 

 

 

 

Rendszeres egészségügyi ellenőrzés

 

 

 

 

 

Az ápolás arra is jó, hogy ellenőrizzük kutyánk általános egészségi állapotát. Pár naponta távolítsuk el a kutya szeme köré gyűlt váladékot - a szemét nedves vászondarabbal töröljük meg. Ha a kutya pofája ráncos, vagy sok bőrredője van, ezeket is meg kell tisztítani, s közben ellenőrizzük, nincs-e valahol gyulladás vagy kellemetlen szag. Emeljük fel a fület és ellenőrizzük, van-e gyulladás vagy vörösödés (ha a kutya vakarja a fülét, el kell vinni állatorvoshoz). Az olyan hosszú fülű kutyát, mint a spániel, nagyon körültekintően kell átvizsgálni. A következő lépés a kutya fogsorának és ínyének ellenőrzése. Itt is lehet gyulladás. Ha a kutya nem akarja kinyitni a száját, alsó állkapcsát tartsuk erősen egyik kezünkkel, és fogjuk be az orrát. Puha szőrkefével távolítsunk el minden lepedéket, és masszírozzuk a fogínyt mindennap. Ellenőrizzük a kutya végbéltájékát, majd tisztítsuk meg. Ha a kutya a fenekét húzza a földön (szánkázik), akkor kérjünk tanácsot állatorvosunktól. Vizsgáljuk meg a kutya mancsát, különösen a lábujjak között, és távolítsunk el minden oda beszorult, összecsomósodott szőrt, port, kis köveket vagy magokat. A fűmagok könnyen odatapadhatnak, s csak csipesszel lehet kiszedni őket, de ésszerű, ha ezt inkább állatorvosra bízzuk. Vizsgáljuk meg a talppárnákat is, és töröljük le a sarat nedves vászondarabbal. A kemény talajon való rendszeres sétáltatás segíti a karmok kopását, de ha szükséges, le kell vágni speciálisan hajlított, kutyáknak való körömvágóval. Vágjunk mindig az eleven rózsaszín rész felett - ez fehér körömnél mindig látható, ha sötét a köröm, nehezebb a dolgunk. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, az állatorvos megmutatja, mi a legjobb módszer a karmok nyírására.